Több mint húsz évvel ezelőtt Guillermo Del Toro elkezdett naplót vezetni az ötleteiről. Ezekből a szkeccsekkel tarkított füzetekből született aztán a rendező jó néhány filmje: A Mimic (felejthető tömeghorror), a Hellboy (egy igazán szórakoztató képregényfilm), az Ördöggerinc (dráma a köbön) és a most terítékre kerülő Faun labirintusa.

A helyszín Spanyolország a polgárháború árnyékában, a történet pedig Ofelia három veszélyes és varázslatos próbájáról szól, mielőtt halhatatlan hercegnőként visszatérne ősi birodalmába. Persze ezt hallva nem csoda, ha egy habos mesére számítunk, de a szigorúan 16 éven felülieknek jelzés nem hiába került rá az alkotásra! Ugyanis ha kibővítjük az előbb egy mondattal leírt cselekményt a spanyol történelmi háttérrel, egy kegyetlen nevelőapával, valamint ijesztő képzelet-szülte lényekkel, akkor megragadtunk egy szeletet Del Toro közel sem cukormázas alkotásából. A horrorisztikus mesés elemek és a realista háborús képek kiegyensúlyozott keveréke nagyot tud ütni, és itt meg is teszi! 

Az első próbatétel során Ofeliának egy hatalmas békától kell megszereznie az aranykulcsot, a másodikban a Sápadt emberrel és önnön kísértéseivel méri össze erejét, mígnem a harmadik próbához közeledve döbbenünk rá, hogy minket igazából már nem is ez érdekel annyira. Szép lassan áttevődnek ugyanis a hangsúlyok a hegyekben bujkáló gerillákra, Ofelia haldokló édesanyjára és a szadista mostohaapucira.

A látvány hibátlan, egyszerűen az első másodperctől kezdve az ember figyelme le van kötve és egészen a végefőcímig nem enged a szorításból. Nem is csoda, hogy a jelmez/látvány/smink kategóriákban minden fontos díjátadón (Oscar, Bafta) tarolt Del Toro felnőtteknek szóló tündérmeséje. Külön kiemelném még Guillermo Navarro operatőri munkáját (amiért szintén Oscar díjjal jutalmazták). Minden egyes kép újnak tűnik, nem érezzük a fantasy világából jött megszokott, ismert visszaköszönést, hanem egy eddig ismeretlen, teljesen új világba kalauzolnak el minket.

És természetesen a végkifejletről is lehet majd vitatkozni baráti körökben, hogy akkor most valójában mi is történt! Hiszen a befejezés is stílusosan, nem minden kérdést megválaszolva amolyan elegáns felütésként érkezik meg hozzánk, kellemes zavart keltve bennünk nézőkben.

Guillermo Del Toro napjaink egyik legfigyelemreméltóbb filmese, a Faun Labirintusa pedig egyik talán legszemélyesebb filmje, a gyermeki szemmel figyelt értelmetlenség és teljes nihil felé haladó világról.