Csuja Imre ma ünnepli 53. születésnapját!

 1960-ban született Hajdúnánáson. 1984-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, majd a Pécsi Nemzeti Színházhoz került. 1987-ben a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, 1989-ben az egri Gárdonyi Géza Színház tagja lett. 1990-től az Arany János Színházban töltött négy évet, majd szabadfoglalkozású művészként lépett színpadra. 2004-ben leszerződött az Örkény István Színházhoz. Színpadi kedvencei a görög klasszikusok, és Shakespeare művei.

 A kortárs magyar film egyik sokat foglalkoztatott művésze, a mai magyar valóságra jellemző ismerős, kicsit a periférián mozgó embertípusok egyik első számú megformálója. Nevét országosan ismertté egy szinkronszerep tette, ő Al Bundy, az Egy rém rendes család családfőjének magyar hangja. Első jelentősebb karakterszerepét Janisch Attila Hosszú alkony című filmjében játszotta el, melyben egy arrogáns, agresszív buszsofőrt keltett életre. Szerepei közül kiemelkedik még az ügyvéd karaktere Mundruczó Kornél a homoszexuális prostitúciót feltáró Nincsen nekem vágyam semmi című filmjében, melyért megkapta a legjobb mellékszereplőnek járó filmkritikusok díját is. Nevezetes alakításai még a Moszkva tér című filmben az újgazdag, ugyanakkor hiányos műveltségű Kigler apuka, valamint a Portugál című moziban megformált kocsmáros. Legemlékezetesebb alakítása a mára már kultfilmé vált Üvegtigris trilógiában Csoki szerepe volt. Amit kevesen tudnak, hogy neki köszönhetően lett híres Santiago Segura híres karaktere, Jose Luis Torrente nyomozó, akinek már 4x kölcsönözte a hangját.

 Három gyermek édesapja, felesége Árvay Zsuzsa szinkronrendező. Kedvenc hobbija a horgászat.

 Ismertebb filmes szerepei:

           Üvegtigris 1, 2, 3 (2001, 2006, 2010)

           Magyar vándor (Batu kán, 2004)

           Argo (Traktor, 2004)

 Díjak:

           Jászai Mari-díj (2005)

           Érdemes művész (2010)

           Budapestért-díj (2012)

Tom Hanks ma ünnepli 57. születésnapját!

 Kaliforniai Concordban született. Édesapja Amos Mefford Hanks, séf volt, édesanyján keresztül pedig Abraham Lincoln rokona. Édesanyja Janet Marylyn, kórházi dolgozó volt. Szülei 1960-ban elváltak. A pár három idősebb gyermeke, Sandra, (Sandra Hanks Benoiton, író), Rufus (Lawrence M. Hanks, PhD, etimológia professzor az Illinois-i Egyetemen), és Tom az apával maradtak, a legkisebb testvér, Jim (aki szintén a filmes világban dolgozik, mint színész és filmes) édesanyjával maradt a kaliforniai Red Bluffban. Később a szülők újraházasodtak. Első nevelőanyjának már volt 5 saját gyereke, az új házasság csupán két évig tartott. Tom az iskolában saját bevallása szerint szégyenlős volt és ezt azzal próbálta álcázni, hogy bohócot csinált magából. Közben édesapja újból megházasodott, ezúttal egy 3 gyermekes kínai nőt vett feleségül, aki két gyermekével a családhoz költözött. Középiskolás (Skyline High School, Oakland, Kalifornia) évei alatt kóstolt bele a színészetbe, mikor a South Pacificben játszott. Először a Chabot College-ben - két évig - majd később a sacramentói Kaliforniai Állami Egyetemen tanult színjátszást. Ez időtájt találkozott Vincent Dowling főrendezővel, aki meghívta Ohióba, a Nagy Tavak Fesztiválra, ahol először lépett fel igazán nagy közönség előtt. Az egyszeri meghívásból egy hároméves fellépéssorozat lett. Shakespeare Két veronai nemesben alakított Proteus szerepéért elnyerte a Clevelandi Kritikusok Díját (Cleveland Critics Circle Award). A fellépések miatt sokat kimaradt az egyetemről és emiatt kirúgták.

 1980-ban New Yorkba költöztek, s készen állt arra, hogy elkezdje a küzdelmes színészéletet. Számtalan meghallgatáson vett részt, majd rámosolygott a szerencse és kis szerepet kapott a He Knows You're Alone című thrillerben. Hamarosan áttelepült Los Angelesbe, s a következő feladata sokkal ígéretesebbnek tűnt, az SBC tévécsatorna egyik tehetségkutatója ugyanis felfigyelt rá, és beválogatta a Kebelbarátok című sorozatba. A sztori két férfiről szól, akik a Van, aki forrón szereti mintájára kénytelenek nőnek öltözni. A széria két szezonon át tartott, ezután olyan tévésorozatokban vendégszerepelt, mint a Taxi, a The Love Boat, a Family Ties, és a Happy Days. Az utóbbiban látta meg Ron Howard rendező, és mellékszerepet ajánlott neki a Csobbanásban - eredetileg John Candy volt a kiszemelt -, ám végül Tom a férfi főszerepben landolt. Bár a kritikusok többsége nem értékelte Daryl Hannah sellő alakítását a meglepően sikeres romantikus vígjátékban, Hanks komikusi vénája és fiús kedvessége megnyerte az ítészeket, s persze a szakembereket is, így egyre több szerepajánlatra számíthatott. Többek véleménye szerint Tom alakítása mentette meg az unalomtól azokat a kevésbé sikeres mozikat, amikben felbukkant. A Magas, barna férfi felemás cipőben, a Legénybúcsú és a Pénznyelő egyaránt bebizonyították, hogy a tehetség nem olvad el akkor sem, ha a film nem a műfaj csúcsa. A mérsékelt sikerek csak megerősítették  meggyőződését, miszerint egyszer eljön az ő ideje, s ez Penny Marshall rendező jó szemének köszönhetően be is következett: az 1988-as Segítség, felnőttem! című filmben egy felnőtt férfi testébe zárt kisfiút formált meg olyan sikerrel, hogy Oscar-díjra jelölték érte. Még ebben az évben a Punchline-ban is bizonyította tehetségét, a filmben egy önpusztító, vitriolos humorú komikust alakított. Az Egyik kopó, másik eb című mozi felhőtlen szórakozást biztosított nézők és szereplők számára, bár bevallása szerint kutyapartnere, Hooch némelykor hamarabb felfogta a rendezői utasításokat, mint ő.

 A Joe és a vulkán című romantikus komédia tovább növelte a színész népszerűségét, míg a Philadelphia - Az érinthetetlen főszerepe bátorságát bizonyította. Ez volt az első eset, hogy egy vezető hollywoodi színész egy neves stúdió produkciójában készült alkotásban az AIDS egyik meleg áldozatát alakította, egy ügyvédet. Filmbeli barátját Antonio Banderas játszotta, aki akkoriban költözött az Egyesült Államokba. Tom Oscar-díjat kapott, s köszönő beszéde az utóbbi évek díjkiosztásainak legpoétikusabb megnyilvánulása volt, mivel egy meleg tanárának is köszönetet mondott benne. A következő évben megint nagy alakításra nyílt lehetősége: a Forrest Gump-ban egy együgyű alabamai fickót játszott, aki a legszokatlanabb hősök egyikévé válik. Ezért a filmért ismét Oscar-díjban részesült. Még a Philadelphia forgatása alatt Jonathan Demme biztatta, hogy próbálkozzon meg a rendezéssel, ráadásul azt is megígérte, hogy segít, ha eljön az ideje. Előbb azonban valóra vált egy álma, mivel gyermekkorában az űrbe vágyott. Most szkafanderbe bújhatott, mivel az Apolló 13-ban megkapta Jim Lowell parancsnok szerepét. Ezután egyenruhába bújt, Steven Spielberg Ryan közlegény megmentése című filmjében, ami 1998-ban az év sikerfilmje lett, s nevezték a legjobb film, a legjobb rendező és a legjobb főszereplő Oscar-díjára. A dráma után vígjáték következett, Nora Ephron habkönnyű komédiájában, A szerelem hullámhosszán című filmben Meg Ryan volt a partnere. A Halálsoron című film a gazdasági válság idején játszódott, Hanks börtönőrt alakított, akinek egy fekete elítéltet kell megvédenie, akit két fehér kislány meggyilkolásával vádolnak.

 A Robert Zemeckis rendezte Számkivetett című filmben, egy lakatlan szigeten küzd a túlélésért, miután az általa alakított menedzser az egyetlen túlélője egy viharba került repülőgép balesetének. Ezért a szerepért begyűjtötte immáron ötödik Oscar-jelölését. 2001-ben Spielberg-el közösen készítették el az HBO új minisorozatát, az Elit Alakulatot, ami a 101. légideszant-hadosztály E századának útját mutatja be a georgia-i kiképzőtábortól a D-napon át egészen berchtesgaden-i Sasfészekig. 2003-ban Sam Mendes gengszteralkotásában, A kárhozat útja című filmben egy Michael Sullivan nevű bérgyilkost játszott, Paul Newman, Daniel Craig és Jude Law oldalán.

 A színész következő filmje, a Steven Spielberg által rendezett Kapj el, ha tudsz! egy sikeres ifjú szélhámosról szól - őt Leonardo DiCaprio alakítja - aki megszemélyesített pilótát és orvost, ügyvédbojtárt és történelemprofesszort, és közben 2,5 millió dollárnyi összeget csalt ki áldozataitól. A Frank Abagnale jr. igaz történetén alapuló moziban persze egy FBI-ügynök, Carl Hanratty ered a szélhámos nyomába, akit maga Hanks alakít.

Tom a moziban gyakran átlép a másik oldalra, például Alexander Meckendrick 1955-ös nagy sikerű Betörő az albérlőm című produkciójának a Coen-testvérek által rendezett remake-jében. Goldthwait Higginson Dorrt, a szélhámos professzort alakítja, aki bandájával az évszázad rablását tervezi. Alighogy befejezte a forgatást, már várta Steven Spielberg (immáron harmadjára) ajánlata, hogy vállalja el a Terminál című mozi főszerepét. A történet a Kelet-Európából New Yorkba látogató Viktor Navorskiról szól, akinek hazájában véres puccs tör ki, megbuktatják a kormányt, és amikor a Kennedy repülőtérre érkezik, útlevele már érvénytelen, hiszen egy nem létező ország állította ki, s így nem léphet az Egyesült Államok területére. Hanks következő munkája egy kicsit nyugalmasabb volt, ugyanis Robert Zemeckis Polar Express című rajzfilmjében, amely a Télapó létezését firtatja, ő kölcsönözte a hangját a mozdonyvezetőnek, aki elviszi a gyerekeket az Északi-sarkra, hogy alaposabban megvizsgálják a kérdést.

 Ron Howard rendező és Brian Grazer producer Dan Brown bestsellerét, A Da Vinci-kód megfilmesítését tervezte, és Tomnak kínálták fel a főszerepet, amelyet ő el is vállalt; partnerei - többek között Audrey Tautou, Jean Reno és Paul Bettany - mindent megtettek a siker érdekében, de 2006 májusában a cannes-i filmfesztivál nyitófilmjeként levetített alkotás nem nyerte el mindenki tetszését. 2007-ben Mike Nichols leforgatta a Charlie Wilson háborúja című filmjét arról a szenátorról, aki támogatta a CIA-t az oroszok ellen lázadó afgán ellenállók titkos felfegyverzésében. 2009-ben ismét Robert Langdon szerepébe bújt az Angyalok és démonok című kalandfilmben. Legutóbbi szerepe a tavaly bemutatott Felhő Atlasz című film volt, amelyben 5 karakter is alakított.  

Szabó Győző ma ünnepli 43. születésnapját!

A Képzőművészeti Főiskolán végzett, színészetet nem tanult. Vajda Vilmos ajánlására került a Tilos az Á-ba "csaposnak", ahol közösen megalakították a Tilos az Á performance színházat, a Táp Színház elődjét. Első színházi szerepét Csányi Jánostól, a Bárka Színház igazgatójától kapta. 1993-tól az ország egyik legjobb társulata - Katona József Színház - foglalkoztatta, 1995-ben szerződtette. 2004-ben hasonló okokból, mint korábban Stohl András távozott a színházból, de egyes szerepeit tovább játszhatta. A filmen első jelentős sikerét Herendi Gábor, Valami Amerika (2001) című alkotásában aratta. Ez szélesebb és zajosabb népszerűséget biztosított számára, mint a művész színházban elért sikerek. 2008-tól improvizációs készségét kamatoztatja, a Beugró című televíziós műsorban. Ettől az évtől a „Katona” vendégként, új darabokban /Gorkij: Barbárok. Rendező: Ascher Tamás valamint Bozsik Yvette: Lány, kertben / is szerepet osztott rá. Vendégszereplőként fellépett többek között a Merlin, Örkény, Kolibri, Játékszín, Székesfehérvári Vörösmarty színházakban. A 2010/2011-es évadtól a szombathelyi Weöres Sándor Színház állandó színésze, Madách Imre: Az ember tragédiája című színműben debütált Ádám szerepében. Eredeti hivatását gyakorolhatta látvány illetve díszlettervezőként a következő előadásokban: Túlélési gyakorlatok; A kékszakállú herceg csodálatos élete.

 Ismertebb szerepei: Valami Amerika 1-2.(2001, 2008) - Várnai Ákos

                               Kontroll (2003) - Kapucnis férfi

                               Magyar Vándor (2004) - Tas Vezér

                               Megy a gőzös (2007) - Kálmán csendőr

Sylvester Stallone ma ünnepli 67. születésnapját!

 Manhattanben Hell's Kitchen nevű városnegyedében született. Anyja Jacqueline Stallone csillagjós, táncosnő, apja Frank Stallone, fodrász volt. Apja Olaszországból, Gioia del Colle városából emigrált. Születésekor az orvosok fogót használtak, ezzel megsértve egy ideget, ebből adódóan arcának bal oldala részlegesen lebénult. Ez eredményezte ajkának jellegzetes állását és későbbi nehezen érthető beszédét, amely miatt gyerektársai sokat csúfolták. Állapota és családja rossz anyagi helyzete mellett sorsát tovább nehezítette, hogy szüleinek házassága felbomlóban volt, gyermekkorának egy részét nevelőotthonokban töltötte. Amikor 1957-ben szülei elváltak mindössze tizenegy éves volt és szigorú apjánál maradt.

 15 éves korában Philadelphiába költözött édesanyjához és annak új férjéhez. A korábbi években felgyülemlett agresszióját, melyet társai piszkálódásai és az egyedüllét váltott ki belőle, sportolással igyekezett levezetni; ekkoriban kezdett el súlyt emelni, vívni és diszkoszt vetni, de tagja lett a Deveraux középiskola futballcsapatának is. Az 1960-as években sportösztöndíjjal a leysini American College of Switzerland hallgatója volt, itt ismerkedett meg a színészkedéssel. Hazatérése után az University of Miami-n drámát kezdett tanulni, azonban a diploma megszerzése előtt úgy döntött, félbehagyja tanulmányait és New Yorkba költözik, hogy megvalósítsa álmát és színész lehessen.

 Stallone számos meghallgatáson vett részt, de csupán alkalmi színpadi szerepeket kapott, így kénytelen volt első filmes alakítását a Kitty és Studs (később Italian Stallion) címen futó 1970-es pornófilmben nyújtani. Ugyanebben az évben a Stallone - A lázadó (1970) című filmdrámában szerepelt. Legtöbb korai filmjében csupán statisztaként tűnik fel, például Woody Allen Banánköztársaság (1971) című vígjátékában bűnözőt alakít, a Klute című krimiben (1974) pedig egy táncoló férfit. Részt vett A Keresztapa című film szereplőválogatásán, de elutasításba ütközött. Első filmfőszerepét A Lordok bandája (1974) című filmben játszotta, melynek forgatókönyvét is ő jegyzi, ezzel mérsékeltebb sikert ért el. 1975-ben még olyan filmekben kapott kisebb szerepeket, mint A második utca foglyai, melyben Jack Lemmon mellett tűnik fel néhány pillanatra, a Capone című kis költségvetésű maffiafilm, a Kedvesem, Isten veled!, vagy az azóta klasszikussá vált Halálos futam 2000.

 1976-ban a Flúgos futam egy kisebb szerepével indított, majd pályafutásában bekövetkezett a fordulópont, ugyanis Irwin Winkler és Robert Chartoff producernek megtetszett egyik forgatókönyve, mely egy philadelphiai bokszoló életéről szólt, és jelentősebb pénzösszeg fejében hajlandóak voltak megvenni azt. Stallone-nak mindössze egy kikötése volt: ő akarta eljátszani a film főszerepét. Szinte mindenki próbálta lebeszélni erről, még a saját édesanyja is, de Stallone hajthatatlan volt, mert tudta ez élete legnagyobb lehetősége. Végül sikerült meggyőznie a producereket és ő formálhatta meg a bokszoló Rocky Balboa alakját.

 Az 1976-ban készült Rocky című film váratlan siker lett az egész világon; bevételi rekordokat döntött, tíz Oscar-jelölést kapott, ebből hármat nyert el (legjobb film, legjobb rendező, legjobb vágás) és Sylvester Stallone egy csapásra az A-listás hírességek között találta magát. A film alapötletét egy hírhedt Muhammad Ali - Chuck Wepner mérkőzés ihlette, a forgatókönyv csupán három nap alatt készült el, a költségvetés szokatlanul alacsony, egymillió dollár volt. Három évvel a nagy sikerű Rocky után elkészítette a film folytatását, melynek ismételten ő írta a forgatókönyvét, és a rendezést is ő vállalta. A Rocky II sikeresnek bizonyult, a bevételeket tekintve túlszárnyalta az első részt, és tovább növelte  filmes hírnevét.

 Az 1980-as évek elején Michael Caine és Pelé oldalán szerepelt a Menekülés a győzelembe(1981) című filmben, melyben második világháborús hadifoglyot alakít, akinek részt kell vennie egy nácik által rendezett, propagandacélokat szolgáló futballmeccsen. Szintén 1981-ben a Fantom az éjszakában című krimiben tűnt fel, mint new york-i rendőr, aki macska-egér játékot űz egy külföldi terroristával (ellenfelét Rutger Hauer alakítja).

Stallone másik nagy filmes sikerét John J. Rambo, egy vietnami veterán megformálásával érte el, a Rambo - Első vér című 1982-es filmben. A későbbi Rambo-sorozat első része kritikai és jegyeladási szempontból is kedvező fogadtatásban részesült és megjelenése óta kultuszfilmnek számít és a megformált főhős, John J. Rambo pedig Rocky Balboa-hoz hasonlóan közismert filmes ikonná vált. A kritikusok magasztalták Stallone alakítását és méltányolták a karakter emberi mivoltának kihangsúlyozását, amely szerintük az eredeti regényből és a későbbi filmekből is hiányzott. Az eredeti filmet a nyolcvanas évek folyamán még két folytatás követte; a Rambo II (1985) és a Rambo III (1988). Ezek pénzügyi értelemben véve szintén sikeresek voltak, kritikai szempontból már kevésbé. Stallone eközben folytatta a Rocky-sorozatot és megrendezte a Rocky III (1982), majd 1985-ben a Rocky IV-et (amely az ellenfelét, Ivan Dragót alakító Dolph Lundgren számára a filmes áttörést jelentette).

 Emellett, hogy ne kategorizálják be a „tipikus nehézfiú” szerepbe, Sly más műfajokban is kipróbálta magát, a Túl a csúcson (1987) című filmdrámában, melyben kamionsofőrt alakít, aki egy rangos szkander-bajnokságra készül, és eközben rég elhagyott fiával is rendeznie kell kapcsolatát. Azonban ezen filmek egyike sem aratott elsöprő sikert sem a közönség, sem a kritikusok körében. A Bosszú börtönében (1989) című filmben ártatlanul elítélt férfit játszik, aki olyan fegyházba kerül, ahol a börtönigazgató (Donald Sutherland) egy régi sérelem miatt akar bosszút állni rajta. Az olyan akciófilmjei, mint a Kobra (1986) és a Tango és Cash (1989) viszont folytatták a sikersorozatot és a színésznek segítettek újból felkeltenie korábbi rajongói figyelmét. 1983 megírta a korábbi sikerfilm, a Szombat esti láz folytatását, Életben maradni címmel, melyet rendezőként is jegyez.

 Az 90-es évek elején elkészítette a Rocky V részét, melyet akkoriban a Rocky-sorozat utolsó részének szánt. A film azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket; bevétel szempontjából kudarcot vallott, valamint a rajongóknak sem tetszett, mert szerintük a film nem volt méltó befejezése a sorozatnak. Ezután visszatért az akciófilmes műfajba és 1993-ban sikert aratott a Cliffhanger - Függő játszma című filmmel, melyet társforgatókönyv-íróként is jegyzett és amely világszerte 255 millió dolláros bevételt hozott. Még ebben az évben bemutatták a futurisztikus környezetben játszódó A pusztító című filmet, melyben ellenfelét Wesley Snipes játszotta, filmbéli társa pedig az akkoriban híressé váló Sandra Bullock volt. 1994-ben következett A specialista című akciófilm, melyben egy robbanásszakértőt alakít, partnere Sharon Stone. Ezek a két utóbbi film szintén kedvező fogadtatásra lelt; A pusztító 159, míg A specialista több mint 170 millió dolláros bevételt hozott világszerte. 1995-ben eljátszotta a címszerepet a Dredd bíró című képregényfilmben, amely a közönség és a kritikusok körében nem aratott osztatlan sikert, ennek ellenére az Államokon kívül magas bevételt hozott. A szintén ebben az évben készített Bérgyilkosok című krimi-thriller már kedvezőbb fogadtatásban részesült. 1996-ban a Daylight - Alagút a halálba című katasztrófafilmben szerepelt. 

 A 2006-ig kellet várni a nagy visszatérésre. Utolsó filmes szereplése után három évvel a Rocky-sorozat hatodik, egyben befejező részével tért vissza; a Rocky Balboa című film a közönség és a kritikusok tetszését is elnyerte, szinte csak pozitív reakciókat kapott (a film világszerte összesen több mint 155 millió dolláros bevételt termelt). A mozit rendezőként és forgatókönyvíróként is jegyezte és megint a híres bokszolót alakítja, aki felett már eljárt az idő – egy kis étterem tulajdonosaként ritkán jut eszébe a régi dicsőség, ám amikor újra lehetősége nyílik rá, elhatározza, hogy megmutatja a világnak: még mindig képes a lehetetlenre(a Rocky V bukása után úgy döntött, készít egy befejező részt a sorozathoz, mellyel méltó módon kívánta lezárni a történetet). Ezután John Rambo alakját is újra be akarta dobni a köztudatba, ezért 2008-ban elkészítette másik sikeres sorozatának a negyedik részét. A film John Rambo címmel került a mozikba és főként kedvező kritikákat kapott. Ezen filmjét is saját maga rendezte és Burmába kalauzolta el a nézőket, ahol Rambo emberjogi aktivistákat védelmez a helyi milicistáktól. 

 A feláldozhatók (2010) című akciófilmben olyan színészekkel szerepel együtt, mint Jason Statham, Mickey Rourke, Dolph Lundgren vagy Jet Li, de egy-egy cameo erejéig Arnold Schwarzenegger és Bruce Willis is feltűnik. A filmet Sly színészi alakítása mellett íróként és rendezőként is jegyzi(érdemes megemlíteni, hogy a két akciófilmes sztár, Schwarzi és Sly ebben a filmben szerepel először együtt; a színészek sokáig riválisoknak számítottak, de régóta barátok és a Planet Hollywood nevű éttermet is együtt alapították. Ennek ellenére filmjeikben gyakran megemlítik egymást, néha ironikus módon; az Ikrek című filmben a Schwarzi által alakított szereplő az utcán sétálva meglátja a Rambo III plakátját, végigméri Stallone-t, majd a saját bicepszét, ezután fölényesen legyint. A pusztító című filmben utalás történik az „Arnold Schwarzenegger elnöki könyvtárra”, míg Az utolsó akcióhősben egy filmes poszteren rendhagyó módon Sly alakítja Terminátor szerepét).

 A feláldozhatók második részét, melyet a rajongók részéről óriási várakozás övezett 2012. augusztus 30-án mutatták be. Jet Li csak az elején, Mickey Rourke pedig egyáltalán nem szerepel a filmben, viszont feltűnik Jean-Claude Van Damme, aki a fő gonoszt alakítja. Emellett Chuck Norris nem mindennapi módon lép színre és nagyobb szerepekben Bruce Willis, illetve Arnold Schwarzenegger is visszatér.

Stallone hamarosan Schwarzenegger-el lesz újra látható a mozivásznon az Escape Plan című filmben.

Végre itt az első előzetes a Stallone/Schwarzenegger közös filmnek, amiben egy szuperdurva börtönből kell megszökniük. Nagyon jónak néz ki! Bemutató Októberben.

 51 éves korában elhunyt James Gandolfini amerikai színész. Gandolfini Rómában vakációzott, amikor szívroham érte szerdán -adta hírül a Deadline Hollywood. 1999 és 2007 között Tony Soprano-t játszotta a Maffiózók című HBO-sorozatban, ezért az alakításáért három alkalommal is elnyerte az Emmy-díjat. 26 éves karrierje során több mint negyven filmben szerepelt, köztük a Tiszta románc-ban, a Szóljatok a köpcösnek!-ben, A mexikói-ban, illetve a Zero Dark Thirty-ben.

 A New Jersey állambeli Westwoodban született, szülei első generációs olasz bevándorlók voltak. Kommunikáció szakon végzett a Rutgers Egyetemen 1983-ban, az iskola után pár évig éjszakai klubokban dolgozott előbb kidobóként, majd üzletvezetőként. A színészettel először úgy került kapcsolatba, hogy elkísérte a barátját egy színészettechnika órára. Két évig tanulta a szakmát, egy New York-i színházban, a Big El's Best Friend című előadásban debütált, egy Elvis-imitátort alakított. Pusztán a színházi munkákból nem tudta eltartani magát, dolgozott kőművesként, ácsként, és utcai könyvárusként is. Éppen fákat ültetett, amikor Sidney Lumet felhívta, és felajánlott neki egy kis szerepet az Idegen közöttünk című 1992-es filmjében. A Broadway-n is ebben az évben mutatkozott be A vágy villamosa című előadásban Alec Baldwin és Jessica Lange partnereként.

 Filmes karrierjében az áttörést a Tiszta románc hozta meg egy évvel később. A Tarantino forgatókönyve alapján Tony Scott által rendezett filmben egy kíméletlen bérgyilkost játszott, aki miután perceken át agyalja Patricia Arquette-et, előad egy vérfagyasztó monológot a gyilkosság természetéről. Néhány évvel később ezt a jelenetet mutatta meg a casting ügynök David Chase-nek, aki épp a főszereplőt kereste a Maffiózók című sorozatához.

 1999-ben elindult a Maffiózók, ami elképesztő népszerűséget és három Emmy-díjat hozott Gandolfininek. Mivel a sorozat maximalista atyja, David Chase az egyes évadok között gyakran több mint egyéves szüneteket tartott, Gandolfini ebben az időszakban is tudott filmszerepeket vállalni. Ekkor jött A mexikói Julia Roberts és Brad Pitt oldalán, Az utolsó erőd Robert Redforddal, a Túlélni a karácsonyt Ben Affleckkel, valamint a Coen testvérek Az ember, aki ott se volt című fekete-fehér drámája. A Maffiózók vége után évi három-négy filmet vállalt, New York polgármesterét játszotta a Hajsza a föld alatt-ban (megint Tony Scott-al, megint Travoltával), az egyik szőrmók hangját kölcsönözte a Spike Jonze-féle Ahol a vadak várnak-ban, szerepelt a zseniális Egy kis gubanc-ban és az Oscar-jelölt Zero Dark Thirty-ben. 

 A tavalyi Ölni kíméletesen-ben mintha azt mutatta volna meg, hova jutott a Tiszta románc-béli bérgyilkos húsz év elteltével: a Gandolfini által itt játszott Mickey a filmtörténet egyik legszánalmasabb figurája. David Chase-zel is dolgozott még egyszer: a Not Fade Away szentimentalizmus és nosztalgiázás nélkül mesélt a hatvanas években rockzenekart alapító fiatalokról, Gandolfini a főhős hirtelen haragú apját játszotta.

 Asszisztense szerint Gandolfini csodás napot töltött együtt a családjával, mielőtt este szívrohamot kapott. „Amikor visszaértek a hotelba, Jim bement a mosdóba, ott lett rosszul. Még élt, amikor a mentő elindult vele a kórházba" - árulta el a sztár egyik közeli barátja.

 Családja, kollégái és az egész világ gyászolja az elhunyt sztárt. Igazi egyéniség volt, nem csupán megjelenésében, de karizmájában is. Nyugodjon békében!

Már az előzetes alapján is több sebből vérzik a Rober De Niro és John Travolta főszereplésével készült Killing Season.

A történet már önmagában nevetséges: Benjamin Ford (De Niro) amerikai veterán, aki az Appalache hegységbe vonult vissza, hogy nyugalomban élje le élete hátralévő részét. Egy nap váratlanul egy turista (Travolta) toppan be hozzá, akivel a hosszú ideje magányosan élő öreg katona gyorsan összebarátkozik. A látogató azonban nem az akinek látszik: valójában egy leszerelt szerb katona, aki bosszúra szomjazik… és kezdetét veszi a háború legősibb formája, az egy-egy elleni harc…

Travolta szerb-angolja és a hetven éves De Niro kezében felettébb hülyén mutató íj csak néhány az erősen vicces kategóriába tartozó elemeknek. Szinte hihetetlen a két színész utóbbi 10 éveben előadott produktuma, hiszen rendre pocsék filmeket raktak le az asztalra!  Mi azért megosztjuk az előzetest, mert tényleg nagyon vicces, ahogy igyekeznek komoly drámaként kezelni egy retro videókazis történetet! Az igazi dráma az, ahogy két legenda hülyét csinál magából - nyilván nem kevés - zöldhasúért!

A Gyerekjáték jelenleg készülő hatodik része, a Curse of Chucky (Chucky átka) csak lakossági forgalmazásban, DVD-n és feltehetően BD-n fog megjelenni valamikor ősszel. A film főbb szereplői: Fiona Dourif, A Martinez, Danielle Bisutti és Brennan Elliott. Chucky hangja hatodjára is Brad Dourif lesz. A Curse of Chuckyt az a Don Mancini rendezi, aki megteremtette a franchise-t. Itt az első hivatalos kép a forgatásról:

Chuck Logan regénye alapján Sylvester Stallone írta a Homefront forgtókönyvét, melyben Jason Statham fogja ismét lekaszabolni a rosszfiúkat, akiknek az élén ezúttal James Franco áll. Amerikában október negyedikén fogják bemutatni. A tavaly ősszel New Orleans városában forgatott film története egy egykori narkós ügynökről szól, aki családjával egy kisvárosba költözik, annak reményében, hogy háta mögött hagyja meglehetősen sötét múltját. Idővel persze kiderül, hogy a kisvárosi felszín álcája mögött ronda drogos üzelmek folynak.Statham és Franco mellett még olyan színészek fognak feltűnni, mint Winona Ryder, Kate Bosworth és Frank Grillo, Stallone pedig producerként is szerepelni fog a stáblistán. Érdekesen hangzik

Zsigmond Vilmos ma ünnepli 83. születésnapját!

Szegeden született, apja Zsigmond Vilmos, futballedző és kapus, anyja Illichman Bozena hivatalnok volt. A középiskolát a szegedi Piarista Gimnáziumban végezte, ahol az irodalom volt a kedvenc tantárgya. A képek iránti rajongása gyerekkorában kezdődött. A legenda szerint egyszer egy betegség miatt ágyba kényszerült, és kezébe került egy fotózásról szóló könyv. Később édesapja fényképezőgépével fedezte fel a fotózás nyelvét, ahonnan már egyenes út vezetett az operatőri hivatás felé. 1955-ben a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Illés György tanítványaként végzett operatőrként. Több főiskolai társával megörökítette az 1956-os forradalom eseményeit, majd 1956 novemberében Kovács László operatőrrel - táskájukban csaknem tízezer méternyi filmfelvétellel - elhagyta Magyarországot. Ezek a felvételek bejárták a világsajtót, a két fiatalnak óriási szerepe volt abban, hogy a „Nyugat” tudomást szerzett a budapesti eseményekről. (A filmeket aztán a rendszerváltást követően az operatőr visszajuttatta Magyarországra.)

 Önkéntes száműzetésében hosszú esztendőkön át '56 emlékével élt együtt. Ma is biztos abban, hogy a forradalom volt az egyik legfontosabb esemény, amely a nagy szovjet birodalom összeomlását előidézte.

 Több mint egy évtizednek kellett eltelnie, mire sikerült beilleszkednie új hazájának társadalmába, illetve operatőrként képes volt kitűnni az amerikai mezőnyből. Óriási hátránnyal indult, de mindeközben meg is előzte korát: tulajdonképpen egy mozgóképes szemlélet- és generációváltás kellett ahhoz, hogy tehetségével kiemelkedhessen a többiek közül. Zsigmond Vilmos ugyanis olyan tudás birtokában volt, amelyet más ottani operatőr nem birtokolt: ismerte az európai filmszemléletet, a szövjet mozgóképművészettől a francia és olasz új hullámon át a magyarokig, és ezek összessége határozta meg a vizuális látásmódját. Amikor az amerikai film új rendezőgenerációja megjelent, hirtelen fontos lett Zsigmond Vilmos „másféle” műveltsége.

 Az Egyesült Államokban telepedett le; kezdetben laborokban dolgozott, fotózott, oktatófilmeket készített, dokumentumfilmekben és reklámfilmekben kapott feladatot. Operatőri látásmódja - a hangulati világítás, az emberi arc középpontba állítása, az emberi történetek bemutatása és a realista ábrázolás - egybeesett az 1960-as években kibontakozó amerikai független filmes kívánalmakkal. 1962-ben kapott amerikai állampolgárságot.

 Első jelentősebb munkája a Peter Fonda rendezte Bérelt kezek volt, majd Robert Altman rendező következett, aki teljes mértékben rábízta a McCabe & Mrs. Miller című, 1971-es westernjének képi megvalósítását. Zsigmond Vilmos pedig fotós múltját felhasználva, laboratóriumi eljárással fakított ki felvételeket, hogy a régi filmek hangulatát idézze. A szemcsésség, a sötét tónusok erőteljes használata mindig is operatőri kézjegye maradt, ő maga is úgy jellemzi stílusát, hogy még a vígjátékokat is film noirként rögzíti a celluloidszalagra, és az árnyék használata az egyik legfontosabb eszköze. Nem véletlen, hogy a mai napig azon operatőrök egyike, aki nem hajlandó digitális technikával, videonyersanyaggal dolgozni.

 Az 1970-es évek amerikai új hullámos realista filmjei mellett a sci-fi mániának is részese lett. Már a nagy sikerek hajnalán együtt dolgozott Steven Spielberggel is, aki szintén rábízta magát Zsigmond Vilmos kézi kamerás elképzeléseire a Sugarlandi hajtóvadászat forgatása során. Együttműködésük később az 1977-ben készült Harmadik típusú találkozások című produkcióban folytatódott: a legendás sci-fiben az egyik főszerepet maga Francois Truffaut alakította. A film nagy siker lett, és az 1978-ban Zsigmond Vilmost elnyerte a legjobb operatőri munkáért járó Oscar-díjat. Érdekes, de ezt követően sosem dolgozott együtt Spielberggel. Állítólag azért szakították meg a közös munkát, mert elfelejtette megköszönni a rendezőnek a díjat – akárcsak a stáb többi tagjának, hiszen inkább tanárainak, legfőképpen Illés Györgynek, azaz a magyar iskolának tulajdonította a sikert. (Másnap érkezett a lakására egy fax Julia Philips producertől, amelyen az állt: „You are welcome!”, azaz: Szívesen!)

 Életszerűbb az a magyarázat, hogy Spielberg egyre inkább tudta, mit akar, és nem volt szüksége egy megingathatatlan elképzelésekkel teli alkotótársra. Sokkal inkább az olyan direktorok felelnek meg, mint mondjuk Michael Cimino, aki A szarvasvadász (1978) című nagyszabású filmjénél teljesen szabad kezet adott az operatőrnek a képi világ és a világítás terén – ez pedig újabb Oscar-jelölést ért.

 Maximalista művészi és munkaszemlélete azonban nem mindig hozott szerencsét neki: a FunnyLady (1975) című musical forgatásáról például Barbra Streisand miatt kellett távoznia. A színésznőnek egy operatőr barátja, Harry Stadling bebeszélte ugyanis, hogy csak bizonyos szögben szabad megvilágítani az arcát, mert csak úgy mutat szépen a vásznon. Megpróbálkozott egy-két másik beállítással, amit a művésznő nem viselt el.

 Több műfajban kipróbálta magát: fényképezett zenés filmet, (a The Band búcsúkoncertjét - Az utolsó valcert), vígjátékot (Az eastwicki boszorkányokat, a Mavericket), az HBO számára egy Sztálinról szóló életrajzi televíziós filmet (amelyért 1992-ben Emmy-díjat kapott), erotikus thrillert (a Slivert, a Vágyak vonzásábant), és többször dolgozott Woody Allen rendezővel (a Melinda és Melinda, vagy a Kasszandra álma című filmeken). Allen például azt gondolta róla, még mielőtt először találkoztak volna, hogy egy zord magyar óriás, egy igazi hadvezér alkat, aki mellett majd meg sem mer szólalni. Így aztán őszintén meglepődött, amikor egy halk szavú, talpig gentleman rázott vele kezet.

 2006-ban pedig egyik közreműködője volt A lyukas zászló című 1956-os dokumentumfilmnek. A rendezéssel is megpróbálkozott, ebben azonban kevésbé volt sikeres.

 2007-ben negyedik alkalommal jelölték Oscar-díjra a Brian De Palma rendezte A fekete Dália című thriller fényképezéséért. De Palma később úgy nyilatkozott róla, hogy az egyik utolsó képíró nagymester, akivel számos szakmai vitája volt ugyan a forgatás során, ám különleges értékei megkérdőjelezhetetlenek.

 Díjak:

 1974. Amerikai Filmkritikusok Szövetségének Díja, a legjobb operatőr - (A hosszú búcsú)

 1978. Oscar-díj, legjobb operatőr - (Harmadik típusú találkozások)

 1980. BAFTA-díj, legjobb operítőr - (A szarvasvadász)

 1993. Emmy-díj, a legjobb operatőri munka tévéfilmben - (Sztálin)

 1993. Amerikai Operatőrök Egyesülete - legjobb operatőr - (Sztálin)

 1997. Camerimage - Életműdíj

 1999. Amerikai Operatőrök Egyesülete - Életműdíj

 1999. Cinequest San José Filmfesztivál - Maverick Tribute Díj

 2002. Camerimage, legjobb operatőr - (Bánk bán)

 2006. Hollywood Filmfesztivál, Az év operatőrének járó díj